Szomorúságban fulladok meg,

Miközben hátra esek.

Érzem, nincs kiút.

Van ott bárki? Hol vagyok én?

Elmezavar és magány,

Száguld a fájdalmas szívem.

A törött szív folytatja tovább a dobogást,

De soha nem hagyja abba a vérzést.

Szeretetre vártam, hogy jöjjön valaki,

Aki mélyen belül meg akar érinteni.

Tegnapokból emlékeim,

Gondatlan szavak és tettek,

A szeretet álarcosbálja.

Sikerült megtalálni az utamat itt.

Az időben sötét vágy által vakítottak meg,

Túl voltam az egészen.

Sírok, enyém a könnyek része,

Mit tudok tenni,

Végig fogom csinálni,

Hűségesnek kell lennem magamhoz.

Hangtalan sikoltó,

Hívsz a szívem belsejéből.

Hangtalan sikoltó,

Itt az idő, sikerült megszólalnom.

A hit hangja, most kezdek a megvalósításhoz.

Most a szemeim láthatnak,

Eddig mentem.

Érzem az élet lélegzetét.

És szeretetet keresek, hogy érjek el valakit,

Akitől azt akarom, hogy érintse meg mély belsőmet,

A fény fénylik, a látványomon kételkedj,

Ne legyél ijedt,

Lépj előre egyet,

Hajlandó elme az, mit találtam meg végre.

Hangtalan sikoltó,

Hívsz engem, a szívem belsejéből.

Hangtalan sikoltó,

Itt az idő, sikerült megszólalnom.

Hangtalan sikoltó, hívsz a szívem belsejéből,

Megütöd a lelkem ajtaját,

Hiszek magamban, és bízok abban, amit teszek.

Hangtalan sikoltó,

A múlt fájdalma még mindig belül sebez,

Kopog a lelkem ajtaján.

Megmászom azokat a lépcsőket, amik a mennyországba vezetnek.