Sétálok az esőben,

Bár minden úgy tűnik, hogy valamiért megsebez engem,

Nincs semmi,

Most megöl engem… örökre barangolok…

Amíg tudok, felejtsd el a szeretetedet.

Aludj, van egy zavarba ejtő, kábító,

Ami csak megnyugtatja a dobogó szívet.

A szeretetem egésze úgy tűnik, hogy kifolyik a testemből, mint egy szív emlék.

Megtartom a szerelmemet irántad.

Végtelen eső, az esés a szívemen, lelket sebesített meg,

Megengedi nekem, hogy elfeledkezzek, mindenről, ami utálat, mindenről, ami szomorúság,

Az öröm napjai, a szomorúság napjai kerülnek el lassan.

Ahogy próbállak elérni, eltűnsz előlem.

Csak egy illúzió vagy.

Amikor ébren vagyok, a könnyeim száradtak az alvás homokjában.

Én egy rózsa vagyok, ami a sivatagban virágzik.

Ez egy álom, szerelmes vagyok beléd.

Tarts melegen a karjaidban.

Az álomból felébredek,

Nem találom az utamat nélküled.

Az álomnak vége.

Már nem hallom, finom szavaid hangját.

Lebegni, a könny falakat foltozott össze.

Miközben reggel felébredek, be fogok költözni az álmaimba…

Elfelejtem a szeretetedet.

Végtelen eső, az esés a szívemen, lelket sebesített meg,

Megengedi nekem, hogy elfeledkezzek, mindenről, ami utálat, mindenről, ami szomorúság,

Végtelen eső, esés a szívemen lelket sebesített meg.

Megengedi nekem, hogy elfeledkezzek, mindenről, ami utálat, mindenről, ami szomorúság,

Végtelen eső, megengedi, hogy egy szívedben lévő emlék maradjak.

Engedd meg a szívemnek, hogy megőrizze az emlékeidet, beleavatkozzon a könnyeidbe.