Tears
Yoshiki 2006.08.26. 16:03
Könnyek...
Hova megyünk, miután minket elválasztanak,
Most, hogy a függő kérdés fennáll,
Egy végtelen éjszakán, álmodtam egy utazást,
Bámultam a végtelen eget,
És megöleltem a magányt,
A könnyek mindig az idő szeleivel folynak,
Ennek nincs vége, érzi a sóhajodat.
Szeretettel szárítsd fel a könnyeidet.
Magány, csöndes suttogásod,
Az éjszakán keresztül tölti a könnyek folyóját,
Emlék, te soha nem engedheted meg nekem, hogy sírjak,
És te, te soha nem köszöntél el,
Néha a könnyeink megvakították a szeretetet,
Elvesztettük az álmainkat az út mentén,
De soha nem gondoltam,
Eladnád lelkedet a végzetnek,
Soha nem gondoltam azt, hogy egyedül fogsz hagyni.
Ez idő alatt, az esőn szabadon álltam.
Az idő homokja megőrzi az emlékedet,
Az örök szeretet tovább fakul,
Élsz belül, dobbanás nélküli szívedben.
Szeretettel szárítsd fel a könnyeidet.
A könnyek mindig az idő szeleivel folynak,
Nincs vége, szomorúság kék rózsája.
Szeretettel szárítsd fel a könnyeidet.
A könnyek mindig az idő szeleivel folynak,
Nincs vége, érzi a sóhajodat.
Szeretettel szárítsd fel a könnyeidet.
Szeretettel szárítsd fel a könnyeidet.
|