Hova megy�nk, miut�n minket elv�lasztanak,

Most, hogy a f�gg� k�rd�s fenn�ll,

Egy v�gtelen �jszak�n, �lmodtam egy utaz�st,

B�multam a v�gtelen eget,

�s meg�leltem a mag�nyt,

A k�nnyek mindig az id� szeleivel folynak,

Ennek nincs v�ge, �rzi a s�hajodat.

Szeretettel sz�r�tsd fel a k�nnyeidet.

Mag�ny, cs�ndes suttog�sod,

Az �jszak�n kereszt�l t�lti a k�nnyek foly�j�t,

Eml�k, te soha nem engedheted meg nekem, hogy s�rjak,

�s te, te soha nem k�sz�nt�l el,

N�ha a k�nnyeink megvak�tott�k a szeretetet,

Elvesztett�k az �lmainkat az �t ment�n,

De soha nem gondoltam,

Eladn�d lelkedet a v�gzetnek,

Soha nem gondoltam azt, hogy egyed�l fogsz hagyni.

Ez id� alatt, az es�n szabadon �lltam.

Az id� homokja meg�rzi az eml�kedet,

Az �r�k szeretet tov�bb fakul,

�lsz bel�l, dobban�s n�lk�li sz�vedben.

Szeretettel sz�r�tsd fel a k�nnyeidet.

A k�nnyek mindig az id� szeleivel folynak,

Nincs v�ge, szomor�s�g k�k r�zs�ja.

Szeretettel sz�r�tsd fel a k�nnyeidet.

A k�nnyek mindig az id� szeleivel folynak,

Nincs v�ge, �rzi a s�hajodat.

Szeretettel sz�r�tsd fel a k�nnyeidet.

Szeretettel sz�r�tsd fel a k�nnyeidet.