Még fájdalmat is látnak szavakban, még a könnyek is összegyűlnek.

Egy nap az emlékek virágozni fognak.

Miért egy szabadjára engedett dallam tartja a szívemet,

Holnap még mindig élő leszek, még akkor is, ha már nem találkozhatok veled.

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod érezni a szívemet az esőn keresztül,

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod tartani a könnyeimet, mert még mindig szeretlek.

Képmutató arccal szembenézek azzal, hogy egyedül vagyok,

Éneklek, mivel a dal még folytatódik.

Tartja a szívemet, emlékek énekelnek, akkor is, ha nincs hangom.

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod érezni a fájdalmamat, nincs semmi, amit tudok tenni.

Mindig vágyódom az emlékedért, akkor is, ha az emlék egyetlen fájdalom.

Nem fogom megengedni az érzéseimnek, hogy mutatkozzanak.

Most nem akarok egyedül lenni.

A zuhogó esőben az egésznek holnaptól fogva egy álomnak kell lennie…

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod érezni a szívemet az esőn keresztül,

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod tartani a könnyeimet, mert még mindig szeretlek.

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod érezni a szívemet az esőn keresztül,

Nélküled éneklek, nélküled fogok énekelni,

Nem tudod tartani a könnyeimet, mert még mindig szeretlek.