K�r�lvesznek t�ged a hazugs�gok fonalai,

Azt gondoltad, hogy ez a kicsi vil�g minden,

�s megsebezt�l mindent, ami k�zel j�tt hozz�d,

„�gy minden… v�g�l is csak �.”

Mondtad… �s ez egy hazugs�g szint�n…

Szomor�nak tekinti a rik�t� mint�dat,

Egy mennyorsz�gb�l val� mad�r, az, ki ritk�n besz�l, j�tt besz�lni veled,

„Egy lepke sz�rnyait szerezd meg magadnak, �s gyere ide,

Itt minden van amit elk�pzelsz.”

R�zsasz�n P�k „Szeretne menni”

R�zsasz�n P�k „Szeretne sz�rnyakat kapni.”

Nem hallgatja meg a megfogott lepk�t, k�ny�r�g az �let��rt,

B�mulod az eget,

„Nem sebeztelek meg t�ged, mert ut�llak t�ged,

Csak az�rt, mert nincsenek sz�rnyaim.”

Az �g… csak t�l magas.

„Tudod haszn�lni a sz�rnyaimat, p�k,

De �szre is fogod venni, el�bb-ut�bb, hogy milyen kem�ny, hogy tov�bbra is rep�lj�n.

Csak meg�rkezt�l valaki kez�nek a tenyer�be.

�s ez a valami, szabads�got h�vott,

Ezek sz�rnyakat adnak k�lcs�n, �k nem �gy rep�lnek, ahogy kellene.

A f�ldre esni, menj �t a sarkokon.

R�zsasz�n P�k „V�ge van.”

R�zsasz�n P�k „B�r l�tja az eget.”

R�zsasz�n P�k „Kudarc.”

R�zsasz�n P�k „Szeretn�, ha sz�rnyai lenn�nek.”

A madarak, amik d�lre mennek, �pp egy keveset l�thatj�k,

Ott az �gen.

„Rep�lj�nk m�g egyszer, mik�zben �les�tj�k ezt a fonalat…

Rep�lj saj�t hatalmaddal…

Ha le tudtam hagyni azt a felh�t…”

R�zsasz�n P�k, az �g h�v,

R�zsasz�n P�k, R�zsasz�n P�k,

Egy r�zsasz�n felh� az �gen lebeg.