A tombol� vir�gz�s �vszaka
f�kezhetetlen�l t�r el�re,
a darab, amit most l�tunk
m�r nem el�sz�rre.

A borosty�n titokban

m�lyebbre sz�tte a gy�ker�t;
csendesen m�lik el,

amit most l�thatok m�g.

Valahov� nagyon messzire tartok,
s az eml�keket, mint l�bnyomokat, h�trahagyom.
Nem az, hogy b�rmit sajn�lok,
de nem is vagyok k�l�n�sebben boldog.

Ilyen r�vid id� alatt
semmire nem tudtam v�laszt tal�lni,
csak a tisztas�g az,
ami k�pes a tegnapot beragyogni.

Mint egy k�rhinta, ami megy k�rbe-k�rbe,
minden b�natot feledve megyek el�re,
de m�g mindig nem tudom, merre.

Hogy egy hasonlattal �ljek, olyan ez,

mint miut�n egy �vszakot meg�des�tett,
az �rett gy�m�lcs finom illata is
el fog illanni csendben.
 
A borosty�n �sszefon�dik,
a test elrohad.
Minden kis eml�k visszat�r a f�ldbe,
�s egy vir�g n� majd ki bel�le.
Mint egy k�rhinta…
Tal�lkozunk tavasszal.

Szeretnem kellett volna a vir�gokat,
amiket akkor meg sem l�ttam.
A fej�ket a napf�ny fel� emelik most,
�s kedvesen mosolyognak.

K�rbe-k�rbe…
Apr� eml�kk�pekben fel-felragyog,
de m�g a k�nnyeket �s az es�t is elnyeli a homok.

Siess, menj,
m�g ha darabokra t�rsz is sz�t!
M�g ha b�tortalanul hullajtod is szirmaid…
Csak forogj, rohan� k�rhinta,
egy pillanatig se v�rj!
M�g ha el is veszel az �let s�lya alatt…
Tavasszal �gyis �jra l�tjuk egym�st,

tavasszal tal�lkozunk.