Drága napom,
tudnom kéne, milyen mély és mély?
Drága holdam,
tudnom kéne, milyen mély és mély?
Drága csillagjaim.
A csillagok fájdalmához képest,
mint a szél,
ez csak egy csekélység.

A szomorúság kitárja karjait,
s átkarolja vállaid.
Gyengéden beléd fonja magát:
ez a szomorúság lángja.

Drága lelkem,
még a legnagyobb tragédiák ellenére is,
tudni akarok

köszönni.
Drága fájdalmaim.
Dobj félre,
mint a szél,
minden terhet, amit eddig cipeltél.

A nevető hold kék fénye
gyengéden bevarrja a sebeidet:
ez a szomorúság lángja.
Ölelve még a rád nehezedő bánatot is;
az élet megy tovább.
Menj csak tovább, míg elhervadsz:
ez a szomorúság lángja.

Drága napom,
tudnom kéne, milyen mély és mély?
Drága holdam,
Tudnom kéne, milyen mély és mély?
Drága csillagjaim.
A csillagok fájdalmához képest,
mint a szél,
ez csak egy csekélység.

Mikor megszámoltad az összes hullócsillagot,

hagyd abba a sírást, s indulj el utadon.

A szenvedés lángja.
Minden szeretetről, gyűlöletről szólva:
ez a szenvedés lángja.
Törd őket össze a karodban:
a szenvedés millió darabja.
Menj, ha eláll az eső,
az élet megy tovább.
Menj csak tovább, míg elhervadsz.

Maradj szabad, szenvedésem.

…szenvedésem.