Nem tudtam visszanézni,

te eltávolodtál tőlem.

Érzem szívfájdalmam,

féltem követni téged.

Mikor néztem

az árnyakat a falon,

elkezdtem futni az éjszakába,

megkeresni az igazságot magamban.

A zsúfolt utcában, te álltál egyedül, az árnyéka a napoknak elrejti szívedet.

Lehozod szívedet az éjszakának, távol tartasz mindent.

Mint ha valami erőt akarna venni rajtad, most futnál a viharba.

Nem látod, én mindig az elmédben vagyok, mond miért hagytál békén.  (J by Toffy nevet.)

Mikor én el akartalak veszteni elmémben, megtaláltam szívem talajában. Visszanézem a napokat.

Ezek össze akarják törni a szívemet, de én soha nem tartom vissza.

Mindened a memóriámban

ragyog még szívemben.

Most te viseled a különös lámpákat, ez tart engem… Ragasztja szívembe.

Szívem lesz… Festeni fogja mélypírosba… Mindent a fájdalommal. Ez nem egy gyógymód a fájdalmamra, csupán nélküled. Hogy próbáljak kiáltani, hogy próbáljak futni, ez semmi mit én meg tudok tenni. A fal elrejti szívem, soha nem törik össze újra, hogy próbáljam összetörni!

Mint ha valami erőt akarna venni rajtad, most futnál a viharba. Nem látod, én mindig elmédben vagyok, mond miért hagytál békén.

Szívem lesz… FoFesteni fogja mélyvörösbe… Mindent a fájdalommal. Ez nem egy gyógymód a fájdalmamra, csupán nélküled. Hogy próbáljak kiáltani, hogy próbáljak futni, ez semmi mit én meg tudok tenni. A fal elrejti szívem, soha nem törik össze újra, hogy próbáljam összetörni!

Szívem lesz… Festeni fogja mélyvörösbe… Mindent a fájdalommal. Ez nem egy gyógymód a fájdalmamra, csupán nélküled. Hogy próbáljak kiáltani, hogy próbáljak futni, ez semmi mit én meg tudok tenni. A fal rejti szívem, soha nem törik össze újra, hogy próbáljam összetörni!

Sírás a mélypírosban…