Még mindig állok, ma éjszaka túl fáradt vagyok ahhoz, hogy elsétáljak,

Az emlékekkel keresztezni a folyó könnyeket,

Ott számos búcsú vagy találkozás,

De az idő örökre elmúlik úgy hogy nekem hittek,

Még a szavak is megsebeznek, ölelem most,

Csak hátat fordítok annak, hogy érzem az egyedül létet,

Hogyan kellene szeretnem téged?

Hogyan tudtalak érezni?

Nélküled

Számtalan emlék tölti ki az időmet,

Megszülettünk, és ugyanakkor találkoztunk

Parancsban megnyugtatják a másik szeretetét,

Még mindig válaszok nélkül emlékszem a közelgő napra,

Azokra a napokra, amiket álmodni kívántam,

Még egyszer kérdezek

Az élet oka

A megélhetés oka

A vég nélküli hatalmas ég

Olykor a megélhetés tele van fájdalommal,

Én nem tudok becsületes lenni, rászedtem egy tettet,

Szerettelek, megsebeztelek

Megvalósítottam a szeretet szavának a mélységét,

Emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk,

Az az idő, amit ugyanúgy álmodtunk, álom

Még egyszer kérdezek

Az élet oka

A megélhetés oka

A vég nélküli hatalmas ég

Hogyan kellene szeretnem téged?

Hogyan tudtalak érezni?

Nélküled

Az irántad érzett szerelem egy végtelen verse.

Bár már nem tudlak látni téged,

Az emléked élni fogom a szívem mélyén,

Örökre

Annyira, mint a szeretet,

Ha nem mondom… viszlát.